Amikor éppen nem vagyok kurvára elfoglalva a saját nyűgjeimmel, írok üzenetet olyan embereknek, akiket kedvelek. Egyik ilyen emberke, - aki egyébként újságíró - az alábbiak szerint válaszolt nekem:
Hello. Mikor voltam én jól? Még amikor megszülettem, tán még akkor sem.De írtam neked, a kedvedért egy blogot, elég gyenge, de kurva fáradt vagyok.
Miről szólna, na, miről? Arról, hogy a Béla (a stego) írt, írjak én is ide. Fogtam magam és regisztráltam. De az igazság az, hogy rohadt fáradt vagyok most, a fejemből kifolyólag, hogy írjak a Béla kedvéért. Pedig a Béla se olyan. Legalábbis nem vettem észre, pedig a szappan is leesett. Igaz, Béla tényleg nem olyan. Azt nem lehet mondani, hogy kosaras alkat, mert olyan kicsi, mint az egészségügyi életszínvonal erre mifelénk, Magyarországon. Viszont Béla határozottan izmosabb, az az igazi vastagnyakú, zömök, kuglifejű kigyúrt figura. Béla is sok mindent tudna arról mesélni, amiről én, pedig nem sűrűn találkoztunk. Most is csak azért írok, hogy dagadjon az a vastag retkes nyaka az örömtől. Még azt is megírom, hogy van neki 3 diplomája, egy szemesztert pedig takarított a budiban a SOTE-n. Azóta azt hiszi, ő is pszichiáter, de legalább vizitdíjat nem szed. Igaz, ő akkor se szedne, ha Tehénági utasítaná rá. Pedig érdekes dolog ez a vizitdíj. A picsa se vergődik a 300 Ft-os számlákkal, csak morogva kifizeti, begyűri a zsebébe, s mire az urológus is begyűri az ujját a delikvens fenekébe, már el is felejti. Nem a doki mutatóujját, amivel a gyulladt prosztatát nyomkodta; arra még másnap is úgy fog emlékezni, mintha még most is állna a kirner a seggében. A cetlire, hogy hova rakta. Szóval a franc se gyűjtögeti a hülye cédulákat, legfeljebb a Krapunyák néni, de ő meg nem urológushoz jár, hanem a kisnyugdíjából Dr. Kovácshoz szórakozni, az SZTK-ba. Persze, a szórakozás elég egyoldalú, a doki nem nagyon élvezi háromezerhatszáznyolcvanötödszörre is megmagyarázni Krapunyák néninek, hogy az a kis fehér félhold a körmén természetes jelenség, nem pedig a kezdődő Hodkin kór jele. Igaz, Krapunyák néni se élvezi annyira az előadást, mint régen - egyre frusztráltabbnak tűnik Kovács doki és Irma is, a kedvetlenedő kedvesnővér - dehát 300 Ft-ért mi az istent vár az öregasszony, Handel vizizenés beöntést, nem igaz?! Krapunyák néni igazság szerint a nagy előadásra vár, amikor hatezer-háromszáz forint befizetését igazoló belégjeivel elcsámpázik a jegyzőhöz és kisírt szemeit a naftalinszagú fekete kendője csücskével vörösre dörgölve kéri a túlfizetés visszatérítését, mert különben nem tudja kiváltani a gyógyszerét és a mindennapi betevőjét a péktől. Természetesen a kenyérre gondoltam, te mire, te perverz marha?? Szóval talán csak a Krapunyák nénik gyűjtögetik a kis cédulákat, mert a tököm se fogja az idejét még azzal tölteni, hogy 900 Ft vizitdíjat és 600 ruppó kórházi ápolási díjat (napidíjat) visszaéríttessen... Jól ki lett ez találva, mint a száraz kis fika az orrban: ahhoz kicsi, hogy egyáltalán ne kapjál levegőt, de ahhoz túl nagy, hogy ne irritálja a heftidet minden lélegzet vételkor.
